2. fejezet

-Micsoda? - kérdezte hitetlenkedve Teresa - Calvin Powerrel mész vacsorázni? Naná, hogy nem sértődöm meg..Úristen. Ez olyan hihetetlen. Tudod milyen mázlista vagy? Eltudod képzelni, hány nő örülne, ha egyáltalán meghívná vacsorázni? 

-Ennyire jóképűnek hiszed?

-Ennyire? Nála helyesebb fickót még nem is láttam. - kacsintott barátnőjére Teresa.

Hangos fékcsikorgást hallottak a ház előtt. 

-Úristen. Ez ő lesz. Jól nézek ki? Biztos nem kihívó ez a ruha?

-Nem, dehogyis. - biztatta barátnőjét Teresa. - Na igyekezz, mert még megsértődik.

-Nagyon kedves vagy, köszönöm. - felelte gunyorosan Toni. Legbelül félt..félt, hogy mit tud meg a múltjáról. Vajon milyen szerepet játszott ez a férfi az életében? Talán udvarolt neki? Gondolataiból a csengő hangja zökkentette ki. - Jövök! - kiáltotta. 

Kinyitotta az ajtót. Meglátta a férfit. Elakadt a szava. Calvin fehér szmokingjában nagyon elegánsan nézett ki. 

Toninak deja vu érzése volt. Mintha, már lejátszódott volna ez az egész a múltjában. Ma kiderül minden. - gondolta.

-Jó estét. Készen állsz? Indulhatunk? - kérdezte a férfi bársonyos mély hangján, mely csábító volt..nagyon.

  Toni nyelt egyet. 

-Szia. Persze. Szia Teresa - kiabált vissza szobatársának. Hangja különösen csengett. Dühös volt magára, amiért nem tudta leplezni félelmét. 

   20 perc múlva már a Waverly Substation egyik asztalánál olvasták az étlapot.

Csigát rendeltek. Toni gyönyörködött a berendezésen. Az asztalok a székekkel együtt aranyos színezésűek voltak. A fekete asztalterítő kitűnő ellentétet közvetített. Az étterem közepén egy szobor állt. Egy hattyút ábrázolt. Toni, mintha látta már volna. 

-Szótlan vagy. - kezdte a beszélgetést Calvin.

-A szobort nézem. Az az érzésem van, mintha már láttam volna valahol.

-Nem csal az érzésed. - mosolyodott el a férfi, és előhúzott egy fényképet. 

A fényképen Toni épp fényképezte a szobrot. 

-Ez..ez..honnan van? - kérdezte meglepődve Toni. - Mi milyen kapcsolatban álltunk? Kérlek, magyarázd el. Hol ismerkedtünk meg?

-Egy estélyen találkoztunk.

-Áhh..értem már. Megtetszettem neked, odajöttél, és elkérted a telefonszámomat. - mosolyodott el Toni. Egyből ez jutott eszébe.

-Hát nem éppen. - a férfi arcáról eltűnt a mosoly. Az állán megrándult egy izom. Nem volt szíve elmondani a lánynak, hogy a megismerkedésük után pár perccel már az ágyban voltak. 

-Hát akkor? - kérdezte megrökönyödve Toni.

-Majd elmesélek mindent, amint meglesz a megfelelő alkalom. Most együnk.

Toni megkóstolta a csigát. Hirtelen rossz érzése támadt.

-Sa..sajnálom. - hebegte, és a tenyerébe temette arcát.

-Mi az, mi a baj?

-Calvin. Kérlek, vigyél haza! - szemébe könnyek szöktek.

   Kisiettek az étteremből. Kint a férfi átölelte Tonit. Egy csókot nyomott homlokára.

Remegve kérdezte meg:

-Mi történt? Visszaemlékeztél? Eszedbejutott valami?

-Nem. De rossz érzésem van. Mintha rossz emlékem fűződne a képhez, amit mutattál.

-Szóval rossz emlék. - a férfi hangja keserű volt. Toni nem tudta mire vélni a férfi keserű megjegyzését.

Nem tudott mit mondani. Vágyakozva nézett Calvin ajkára. 

   Calvin, aki eddig a távolba nézett, mintha megérezte volna a lány pillantását. Ajkával lassan a lány ajka felé közeledett, és érzékien megcsókolta. 

Toni, mintha a mennyekben érezné magát. Természetesnek vélte, hogy viszonozta a csókot.

-Na bökd már ki, mi volt este! - utasította Teresa Tonit.

-Nem hazudik. Biztos volt valami köztünk.

-Ezt honnan tudod ilyen biztosan?

-Mutatott egy fényképet. - mesélte nyugodtan Toni. - Erről eszembe jutott, hogy viszonyunk volt. Csak nem emlékszem, hogy pontosan milyen szoros, és hogy mennyi ideig tartott. 

   Toni nem tudta elképzelni, miért lett vége. És, hogy melyikőjük vetett véget kapcsolatuknak. Talán egy harmadik személy bekavart?! Elhesegette gondolatait. Jobb, ha nem gondol ilyesmire.

-Az őszintét megmondva, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Calvin nem tud olyan sokat rólam, mint ahogy azt Ő állítja. - kezdte Toni. - Te, Teresa! Ugye, te jól ismered a férfiakat?

-Mármint hogy én? - kacagott fel Teresa. - Szó sincs róla.

Tonit nem riasztotta el a válasz.

-Mondd csak, hogy lehet az, hogy ellenállhatatlanul vonzódsz valakihez, de ugyanakkor tartasz is tőle?

-Azt akarod mondani, hogy a lélegzetelállító külseje, a kisugárzása, és a kellemesen mély hangja rád is megtette a hatását?

Toni mogorván vállat vont, mintha azt mondaná, nincs senki, aki ellentudna állni Calvin vonzerejének.

-Szóval tetszik neked..de közben félsz is tőle..nyilván zavar az erős akarata, és irigylésre méltó határozottsága. Mivel, mi, nők, vágyunk a védelemre, és a biztonságra, ugyanakkor kell nekünk a szabadság, függetlenség, és önállóság. A kettő nem zárja ki egymást, és neked most szükséged van arra, hogy egy férfi törődjön veled.

-Igen..ez az egyetlen logikus válasz a kérdésemre. - adott igazat Toni barátnőjének.

Az előszobában valaki megköszörülte a torkát.

-Elnézést, de nyitva volt az ajtó. - mosolygott be a nappaliba Calvin Power.

folytatás a következő részben.:). kérlek, komizzatok, bármilyen vélemény számít.:).

1. fejezet

    A fényképezőgépet az arca elé tartó lány az első pillanatban lenyűgözte alakjával Calvint.
Pár napja itt tartózkodott már, jót tesz neki egy kis pihenés. Főleg mostohaöccse halála után. Még nem tette túl rajta magát.. de ez érthető, hisz' alig egy hónapja ment el. Alig várt valamit ettől a nyaralástól..idáig.
    A fiatal nőt teljesen lefoglalta, hogy a lehető legjobb szögből készítse el fényképét, a terem közepén felállított gyönyörű jégszoborról. Így Calvin zavartalanul legeltethette rajta a szemét. Kíváncsian, majdhogynem mohón méregette ezt a finom, fiatal, magas, karcsú teremtést.
     Legfeljebb 24-25 éves lehetett, és egyike volt azon kevés nőnek, akik nem feketét viseltek ezen az estélyen. Dús, fényes fekete hajkoronája izgalmas ellentétet működtetett elefántcsontszínű, modern vonalú ruhájával, amely kihangsúlyozta tökéletes alakját.
Az öltözéket vékony pántból álló, ezüstös csillogású magassarkú szandál tette 100%-ossá.
    Calvin nagyot nyelt. Az ágyékában forróságot érzett, olyan forróságot, mint még soha.
    Ebben a pillanatban vette észre, hogy a lány ráirányítja a fényképezőgépét. Villant a vaku. A titokzatos szépség, mintha megijedt volna merészségétől. Lassan leeresztette a kamerát. Így Calvin alaposan megnézhette az arcát. Bőre, akár a legfinomabb porcelán, aranybarna szeme csak úgy csillogott. Calvin épp elindult volna feléje, mikor valaki odalépett a lányhoz, és karjához nyúlt. Az ismeretlen, gyönyörű nő még egy pillantást vetett Calvinra, majd lassan elfordult. 
    Antonia Waynek fogalma sem volt, mit keresett ezen az estélyen. Semmi kedve nem volt eljönni a Bermudákra sem. De, hisz, ha már kifizette balul sült nászútjukat, hát ne vesszen kárba. Leendő vőlegénye meghalt. Repülőbalesetben. Mint utána kiderült, Brian nem volt egyedül. Egy nővel volt a repülőgépen, ő túlélte a szerencsétlenséget, és elárulta, évek óta viszonya volt a férfival.
Hát, ha így történt, bizonyosan így kellett lennie, ezt gondolta, Toni, de fájt neki..nagyon fájt.


   Calvin újra észrevette a nőt. Jaj ne, máris?! A lány beleborzongott a látványba, Calvin elköszönt társaitól, és elindult feléje.
-Jó estét, a nevem Calvin. - mutatkozott be, kellemesen mély hangján a férfi. - Magát hogy hívják?
Toni, mintha álmában cselekedne, úgy nyújtotta oda kezét, nagyot nyelt, mikor a férfi erősen megszorította jobbját.
-Hálás lennék, ha elengedné a kezemet. - mondta hűvösen.
Calvin nagy nehezen, de engedelmeskedett.
-Rendelek önnek még egy martinit, jó?
-Hát nem is tudom - felelte huzakodva Toni.
-Elnézést, ha túl erőszakos voltam. Megpróbálom újra, másként megfoglamazva: megengedi, hogy rendeljek önnek még egy italt?
-Így már sokkal jobb. A válaszom mégis az, hogy köszönöm inkább nem, már ez is sok volt.
-Tolakodónak talál? - húzta fel szemöldökét Calvin.
-Tolakodónak, igen.
-Ez érdekes. Én úgy vettem észre, mintha hosszú ideje várna arra, hogy idejöjjek, és megszólítsam.
-Miket nem mond! - A lány kurtán felvihogott, mire Calvin szeme enyhén megrebbent. Toni jobbnak gondolta, ha elfordítja tekintetét. - Mondja, ön nős? - nem mintha számítana, ha úgy volna, csak furcsamód érdekelte a válasz.
-Hogy nős vagyok-e? Nem, nem vagyok nős.
A hangja különösen csengett..mintha megsértették volna.
-Hogy hívják? -kérdezte meg ismét Calvin.
A bársonyos hangja..és a kellemes muzsika ellenállhatatlan vágyat ébresztett Toniban..alig tudta megállni, a rajta eluralkodni készülő szenvedélyt..
-Anélkül nem megy? - kérdezte hűvösen.
-Mi nélkül? - hökkent meg Calvin.
Ó, milyen aranyos volt, mikor meglepődött! Toni el tudta képzelni, hogy szerető, gondos társ..aki humoros, és szenvedélyes.
   Szent ég, mikre nem gondol?! Elment a józan esze, hogy ki akar kezdeni ezzel a jóképű..helyes..izmos férfival?! Hiszen egy futú kaland közben is mély sebeket szerezhet.
-Hát anélkül, hogy bemutatkoznék. - felelte a lány, és megvonta a vállát. - Ez is a szertartás része?
-Mit? Miféle szertartásról beszél?
-Arról, hogy megkérdezi a nevem. Mit beszélünk ilyen sokat? Úgyis tudjuk mindketten, hogy hamarosan egymás ágyában fogunk kikötni.
-Ejha. - lepődött meg Calvin. - Maga aztán nem köntörfalazik sokat. 
-Ez az igazság..nem?
De még mielőtt a férfi válaszolhatott volna, elindult a lift felé. Már majdnem becsukódott az ajtó, mikor egy erős kar a két ajtó közé nyúlt. Egy pillanat alatt bent termett Calvin, és mohón csókolni kezdte Tonit..olyan szenvedéllyel csókolta, mint még eddig senki mást. A lift hirtelen megállt. 10 perc várakozás után továbbindult felfelé. A legfelső lakosztály volt a végállomás. Az ő vágállomásuk. Már alig bírtak magukkal. Le sem vetkőztek teljesen. Úgy huppantak bele a kényelmesen rugalmas franciaágyba. Calvin lassan, de szenvedélyesen kutatta fel Toni testének minden négyzetcentiméterét. Tonit már égette a vágy. Szinte könyörgött a férfinak, hogy térjenek a lényegre. 


Hajnalban, Toni felébredt.. mikor ráeszmélt mit műveltek nagyon elszégyenlte magát. Gyorsan felkelt az ágyból, és bement a fürdőszobába. Lezuhanyozott, felöltözött, majd kiszaladt a hotelból. Calvin észrevette, magára rángatott egy nadrágot, majd Toni után szaladt. Kiabált a lány után, de az ügyet sem vetett rá. Calvin elszomorodott. 


-Kérem, álljon fel az esküdt! 
Antonia teli félelemmel felállt. Valahogy ismerős volt neki az ügyvéd.
-Kérem, bíró úr, az esküdt nem áll készen, hogy kihallgatthassuk. - szólalt meg dr. Calvin  Power ügyvéd.
Antonia kisietett a teremből. Kinyitotta az ajtót. Majd elájult.
Calvin ott térdepelt mellette. 
-Mi..mi..mi történt?
-Jobban vagy?
-Igen..csak kicsit szédülök. Köszönöm. - a lány elvette a pohár vizet, amit a férfi nyújtott oda neki.- 
-Hova tűntél?
-Tessék? Kérem..miről beszél? Vagyis..miről beszélsz? Ismerjük mi egymást?
-Jaj, ugyan, Antonia! Ne tedd az ártatlant. Nagyon jól tudod ki vagyok.
-Én..esküszöm..mi..mikor ismertük meg egymást?
-2 és fél évvel ezelőtt..de ezt nagyon jól tudod te is.
-Szóval ezért nem emlékszem rád. 2 évvel ezelőtt balesetem volt. És emlékezetkiesésem van. Már pár dologra visszatudtam emlékezni..
-Azt hiszed beveszem ezt a dumát? Láttam a tárgyalóteremben is, hogy meglepődtél, mikor megláttál.
-Igen..mert..olyan ismerősnek tűntél. - a lány nem tudta, hogy hitesse el vele, hogy tényleg emlékezetkiesése van.
-Pontosan mire emlékszel velem kapcsolatosan?
-Semmire..de hálás lennék, ha elmagyaráznád, hogy milyen kapcsolatban voltunk.
-Ha eljössz velem vacsorázni a héten. Mondjuk ma. Elmagyarázok mindent.
-Ma nem lehet. - huzakodott Toni. - Ma a barátnőmmel moziba megyünk.
-Bármikor elmehettek. De nagyon kevés esélyed van, hogy velem bármikor eltudj jönni vacsorázni. 
-Rendben. 8-ra gyere értem. - és lediktálta a címét a férfinak. -



folytatás a következő részben.:). kérlek, komizzatok.:). lehet nem olyan érdekes..EDDIG!;)